Tovább menetelt a Fradi a Barcelonánál, ugyan ott esett ki, ahol az Arsenal

Hihetetlen izgatottság töltött el csütörtökön. Már reggeltől csak a meccs járt az eszemben és rettentő pozitív hangulatban indultam útnak. Bíztam a jó eredményben. Talán éppen ezért mindenhol a zöldet, a reményt láttam. Az autóba beszállva a rádióban éppen ezek a sorok szólaltak meg:

Álmodtam egy világot magamnak
Itt állok a kapui előtt
Adj erőt, hogy be tudjak lépni
Van hitem a magas falak előtt.

A vonatról leszállva az előttem sorakozó lány zöldre festett copfját szúrtam ki, az aluljáróban a pulcsik alól előbukkanó zöld pólót, a stadionhoz közelebb érve a bizakodó zöld-fehér tekinteteket.

Ahogy az lenni szokott a Fradi meccsein a Táborban foglaljuk el helyünket. A lelátóra érve azonnal a sálárusokat kerestem. Meg is lettek gyorsan, nekem pedig meglett a standnál lévő utolsó Ferencváros-Leverkusen esemény sál. Az italok mevásárlása után Tomit és Márkot is könnyen megleltem a kapu mögött (Feszter igazoltan folglalt helyet az oldallelátón). Bizakodtunk. Pataki Attila is megjelent és újra énekeltük a rádióban hallott dalt.

Gyönyörű élőkképpel indultunk, de a meccs nagyon rosszul kezdődött, 0:1. Sajnos szerencsénk sem volt, a kapufáról is kifelé pattant, a blokkokról sem a kapu felé csorgott a labda. Pedig megpróbáltuk beüvölteni, nem egyszer, nem kétszer, végig. A hajrában jött a kegyelemdöfés 0:2. Pedig megérdemelte volna a csapat és a szurkolótábor is, hogy góllal, akár 1:1-el búcsúzzunk.

Európa-liga nyolcaddöntő… Tovább jutott a csapatunk, mint a Barcelona, ugyan ott estünk ki, ahol az Arsenal.

Viccet félretéve. Mindkét meccsen felvettük a versenyt a Bundesliga egyik meghatározó csapatával. Ha egy kis szerencsénk van, akkor mindkét mérkőzésen szerezhettünk volna gólt. A Fradinak hibátlan játék és Fortuna keze is kellett volna, hogy egy jobb játékosokból álló csapatot búcsúztasson. Ez most nem volt meg, de az elmúlt években akadt példa arra, amikor nekünk pattantak jól a labdák. Ilyen a foci, ezért szeretjük.

Sok volt a hiányzó. Talán Besic kiesését fájlaltuk legjobban, de Esiti és Vécsei teljesítményének hála Samy Mmaee és Tokmac sokkal jobban hiányzott. Büszke vagyok rájuk! Büszke vagyok a többi játékosra! Büszke vagyok a Ferencvárosra!

A lelátón viszont mi győztünk. Sokkal jobbak voltunk a riválisnál, ami szemmel láthatóan zavart egy-két leverkuseni játékost. A lelátóról, főleg a kemény magban állva, a bírókat mindig lehet szidni. Itt akkor is megkapják a magukét, ha nekünk fújnak be három tizenegyest. Ez az élet rendje, bőven elnézünk mi is annyi esetet innen, amennyit ők.

Európa-liga nyolcaddöntő. Ezt nem veheti el tőlünk senki. 50 ezer néző a Puskás Arénában, ahol voltak felejthetetlen pillanatok. A “Mi vagyunk a Ferencváros” ugrálásánál többször kirázott a hideg. Szép volt, jó volt… de a mi otthonunk az Üllői úton van! Itt folytatjuk.

Hajrá, Ferencváros! Ki fog még nyílni az a kapu.