Magyarrá változott Marseille

A pénteki napon már-már ritkábban hallottam francia szót a városban, mint magyart. Rengetegen érkeztek a magyar-izlandi meccs előtti napon a kikötővárosba. A spanyol-török meccs alatt a szurkolói zóna fele piros-fehér-zöldben tündökölt.

Nosztalgiázzunk egyet az öt évvel ezelőtti utazásomról és a marseille-i élményekről

Jöttek autóval és busszal Bordeaux-ból, repülővel Budapestről, vonattal a környék üdülőközpontjaiból és busszal Lyonból is. Rengetegen voltak a magyarok péntek este Marseille-ben. Napközben a városban is lépten-nyomon piros-fehér-zöldben sétáló szurkolókkal lehetett találkozni, a metróban, az utcán, a kikötőben, a stadionnál, a szurkolói zónában, de még a boltokban is lehetett magyar szót hallani. Az izlandi meccsen teljes joggal fog majd elhangozni az „Itthon vagyunk!” rigmus, mivel magyar várossá változott Franciaország legnagyobb kikötője!

A metróban egy ceglédi fiatalemberbe botlottam. Laci szintén egyedül vágott neki a nagy útnak. Otthon ugyan azt a kérdést kapta, mint én: „Tényleg egyedül?” A válasza is az enyémmel megegyező volt: „Nem leszek egyedül, több ezren, több tízezren leszünk ott magyarok.”

Mindenki bizakodik, de sokan egy döntetlen esetén sem lennének csalódottak. „Nem muszáj minden meccsen sziporkázni és győzni, jussunk tovább öt ponttal és mindenki elégedett lesz” – mondja Laci. Mondhatni már-már szerények a magyarok. Nem úgy, mint az izlandiak. Ők roppant magabiztosak, talán már túlságosan is. Sima győzelmet várnak, szerintük jobbak nálunk. Titkon mindenki a norvég-forgatókönyvben reménykedik, de csak halkan mondjuk ki. Merünk nagyot álmodni, de mi nem akarunk nagyképűnek tűnni.

„Lehet téged hazaküldelek, én meg megyek tovább Lyonba.”

Régen élhette át az ilyen érzéseket magyar szurkoló és ennek meg is van az eredménye. „Életünkben ez az első ilyen esemény, és nem tudjuk, meddig kell várnunk a következőre” – mondja egy Budapestről érkező pár. Természetesen az utazással kapcsolatban mindenkinek van egy-egy sztorija. Ők Rómán keresztül érkeztek repülővel, de mivel nem volt szállásuk Olaszországban, a repülőtér padlóján töltötték az éjszakát. Eredeti terveik szerint vasárnap repülnek haza, de a srác kedves mosollyal ránéz a barátnőjére, és ennyit mond: „Lehet téged hazaküldelek, én meg megyek tovább Lyonba.”

A szurkolói zónába érve egy pillanatra már Dunaradvány nevét látom meg egy zászlón, de végül „csak” dunabogdányi fiatalokkal beszélgetek. Az első meccset Pesten nézték, meg sem tudják becsülni mennyien lehetettek, de óriási tömegről és hangulatról beszélnek. Nehezen tudják elképzelni, hogy annál még jobb is lehet.

Márpedig lehet, és lesz is! Óriási a stadion, de óriási a mi hangunk is! Nincs más hátra, mint előre: Hajrá, magyarok!

A cikk eredetileg 2016. június 18-án jelent meg a Bumm.sk oldalon.

Keresd további helyszíni beszámolóinkat a 2016-es Európa-bajnokságról.