Együtt hangoltak a magyar és az izlandi szurkolók szombatra

Így is lehet, így is kell! A magyar és az izlandi szurkolók gyorsan egymásra találtak a Marseille tengerpartján található szurkolói zónában csütörtök este. A német-lengyel meccs gyorsan a háttérbe szorult, készültek a közös képek, ment az esélylatolgatás.

Nosztalgiázzunk egyet az öt évvel ezelőtti utazásomról és a marseille-i élményekről

Belvárosi szállásom környéke eléggé nyugodt, nem igazán érezhető itt, hogy milyen esemény zajlik a városban, az országban. Helyenként fel-felbukkan egy francia zászló az erkélyeken, de az első bárig nincs Eb-hangulata az itt közlekedőnek. Ott persze már megy a meccs, a hozzáértők tanakodnak. A szurkolói zóna felé vezető úton viszont már nincs ilyen gond. A járdán a felfestett logó jelzi, lassan történik majd valami. Jönnek is szembe a vidám angol szurkolók, helyenként egy-egy walesi is, nem túl jó hangulatban.

A szurkolói zónában koraeste még többen vannak az izlandiak, de a német-lengyel meccsre jelentős magyar tábor érkezik. Én egy Londonból érkező hódmezővásárhelyi különítményhez szegődöm. Nekik is kalandos útjuk volt. Törölt járat, újabb foglalás Marseille helyett Montpelierbe, de itt vannak.

A büfé környékén érkeznek hozzánk a jó hangulatú izlandiak. Itt viszont nem kell tartani a balhétól. Nyoma sincs az angolok és oroszok részéről tapasztalt mentalitásnak. A szigetországiak elismerik a magyarok teljesítményét, de azért kicsit túl magabiztosan állítják, hogy legyőznek minket szombaton. Azt mondják, nem ismerik igazán a magyar futballistákat, nekik viszont van Angliában, Franciaországban, Oroszországban és Hollandiában játszó játékosuk is.

A meccsre csak elvétve figyelünk, a nagyobb hangzavarnál lesünk az óriáskivetítőre, na meg persze mikor a lengyelek is megérkeznek és testvérükként köszöntenek.

Az éjjel soha nem érhet véget…

A második félidőre egyre nagyobb a magyar-izlandi szurkolók csoportja. Mindkét tábor biztatja sajátjait, de nem vágunk egymás szavába. Egy izlandi rigmus után felhangzik a Soho Party slágere is. Az éjjel soha nem érhet véget… Az egyik magyar szurkoló rá is vágja: „hát mi tízen hangosabbak voltunk, mint ők harmincan.” Persze ő nem látta, hogy a mögöttünk álló piros-fehér-zöld mezes társaság is beszállt a kántálásba. Összességében azért igaza van, a magyar rigmusok tűntek hangosabbnak.

A londoni különítmény közben egy hihetetlen sztorival áll elő. Gábor múlt héten megálmodta a magyar-osztrák végeredményét. Másnap reggel liverpooli kollégájának mesélte el az éjszaka képeit, aki azonnal rávágta: „Ezt meg kell fogadni! Az álom bejön!” Így is tettek, 29-es a szorzó, 7 font a tét. A meccs másnapján az angol kolléga aztán sajnálkozik egy kicsit, hogy nem lett nagyobb a kockáztatott összeg, de borzasztóan örül a magyar úriember álmának. Hitetlenkedve nézek a történet elmesélése után. Gábor ezt látva máris mutatja a szelvény képét. Jelentem, tényleg ott van a 2-0.

De lehet ezt még fokozni

A következő képen lévő szelvényen már két meccs szerepel:

Ausztria-Magyarország, pontos eredmény: 0-2;
Portugália-Izland, pontos eredmény 1-1.

Hihetetlen, de a srácok nyertek egy kis költőpénzt Franciaországba. A tét és a nyeremény összege maradjon titok, de annyit elárulok, a szorzó 200 feletti volt. Itt azért megjegyezném, hogy a magyar Eb-győzelem is 250-300 körülivel volt megfogadható az indulásom előtt… Az élő példa megvan, az Európa-bajnokságon is bejönnek a nagy szorzók!

A cikk eredetileg 2016. június 17-én jelent meg a Bumm.sk oldalon.

További cikkek a 2016-os Eb-ről.