Felvidékről telepítették ki a Fradi kapusának nagyapját

Dibusz Dénes 31. születésnapján egy korábbi, a felvidéksport.hu oldalon megjelent cikkel köszöntjük a Ferencváros és a magyar válogatott kapusát.

A magyar válogatott és a Ferencváros kapusa naszvadi gyökerekkel rendelkezik.

A Komáromi járásban található város, Naszvad (2020.1.1-től kapta meg a városi rangot) gazdag történelemre tekinthet vissza. A legszomorúbb időszak kétségkívül a II. világháború után köszöntött be a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon elterülő településre. Az 1947-es és 1948-as esztendőkben a lakosság körülbelül 80 százalékának kellett elhagynia otthonát és Csehországban valamint Magyarországon folytatni életét.

A cseh területekre deportáltak hosszabb-rövidebb idő után visszatérhettek szülőföldjükre. Sokan hazaszöktek, sokan pedig a hivatalos rendelkezések meghozatala után lettek újra naszvadiak. Azoknak viszont, akiknek Magyarország volt a célállomás, a visszatérés lehetősége csak reménysugár maradt. Németh Gyula a Naszvadiak exodusa című könyve részletesen taglalja a település történelmét, kiemelt figyelmet szentelve a második világégést követő időszaknak.

Az akkori kitelepítések bizonyos források szerint egyetlen más települést sem érintettek olyan súlyosan, mint Naszvadot. Az ellenben egészen biztos, hogy a legjobban sújtott faluk közé tartozott az egykoron teljesen magyar község is. 580 család, közel 3 000 ember kényszerült elhagyni otthonát. Helyükre Magyarországról és Romániából 280 szlovák családot, körülbelül 1 200 főt telepítettek be. A kitelepített családok nagy része Bács-Kiskun, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyében telepedett le. Utóbbi régió felé vette az irányt Dibuz Vilmos is, akinek unokája manapság a magyar bajnok focicsapat, az FTC kapuját őrzi.

„A második világháború után történt meg ez a kitelepítés. Volt egy érdekes névváltozás is akkor. Eredetileg a nagypapám nevét még Z-vel írták. Amikor kitelepítették őket, akkor változott meg SZ-re a vezetéknevünk végződése. Baranya megyében, Teklafaluban telepedtek le több családdal együtt”– válaszolta portálunk kérdésére a kilencszeres magyar-válogatott futballista, Dibusz Dénes.

„Teklafalu – (horvátul Dekla, németül Tekladorf), 274 fős község a Szigetvári járásban. Hat naszvadi család letelepedéséről van adatunk.” – olvasható a már említett Naszvadiak exodusa című könyvben. 

„Én vele nem találkoztam. Jó néhány évtizeddel ezelőtt megromlott a viszonya a családdal és nem tartotta velük a kapcsolatot. Sajnálom is, hogy nem tudtunk személyesen találkozni. A temetésén ott voltam, illetve néhány éve visszamentem a temetőbe, próbáltam az emlékeimben visszaidézni a képeket is, amiket láttam róla. A sírja Tatán van, így gondolom azon a környéken élhetett, talán kicsit közelebb visszatérve a szülőföldjéhez„– avatott be minket néhány családi titokba az NBI legjobbjának választott kapus, akivel a Magyar Aranylabda díjátadóján beszéltünk.

Az elérhető kitelepítési jegyzékben több nevet is találtunk, amely egyezést mutat a fent leírtakkal. Ezek alapján az is elképzelhető, hogy a Fradi kapusának nagyapját háborús bűnösként telepítették ki. A VIII. cikkely 1-4. § jegyzékében ugyanis rábukkantunk egy Dibuz Vilmos nevezetű földművesre. Így nagyon sok társával együtt akár ő is abba a csoportba tartozhatott, akiket hamis indokkal, „háborús bűnösként” megbélyegezve sújtottak azzal, hogy el kell hagynia szülőföldjét.

A lakosságcseréről szóló, a Magyar Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között létrejött Egyezmény vonatkozó részéről így ír Németh Gyula:

„VIII. cikk
Az V. cikk első bekezdésében meghatározott számon felül Csehszlovákiából Magyarországba áttelepíthetők olyan, Csehszlovákiában állandó lakhellyel bíró magyar nemzetiségű személyek is, akik a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. évi május hó 15-én 33. szám alatt kihirdetett rendelete 1-4. §-aiban megjelölt bűncselekményeket követtek el. Ugyanez vonatkozik azokra a személyekre is, akik ugyanennek a rendeletnek 5. §-ában megjelölt bűncselekményeket követtek el, azzal, hogy ez utóbbiaknak száma nem haladja meg az ezret. Azok a személyek, akik az idézett rendelet 1-4. §-ainak hatálya alá esnek, a VI. és VII. cikkekben foglalt kedvezményekben nem részesülnek.”

A VI. és VII. cikkek a kitelepítettek ingóságait és ingatlanjait taglalják. Az otthonukat elhagyók ezek alapján magukkal vihették ingóságaikat, az ingatlanjaikért cserébe pedig kártérítést kaptak. A Naszvadiak Exodusa viszont azt írja, nem tudni olyanokról, akiknek valóban hátra kellett volna hagyniuk ingó vagyonukat.

A fentebb említett Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) által hozott rendeletek, valamint az ezt követően kiadott, Beneš-dekrétumként közismertté vált elnöki rendeletek egy része az újralakult Csehszlovákiában rekedt két nagyszámú kisebbséget, a németeket és a magyarokat sújtotta. A szlovákiai magyarokat minden bizonnyal Eduard Beneš 1945. augusztus 2-án kiadott 33. számú elnöki dekrétuma szomorította leginkább. Ez az SZNT által kiadott törvényekhez híven automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól. Így koholt vádak és koncepciós perek után szinte bárki háborús bűnös lehetett, aki Csehszlovákiában magyar nemzetiségű volt.

„Néhány éve volt egy családfakutatás, ami után én is jobban képbe tudtam kerülni az őseimmel kapcsolatban. Távoli rokonok már velem is felvették a kapcsolatot az interneten keresztül, de igazán közeli hozzátartozót, akiről nem tudtunk volna, nem találtunk” – fejezte be beszélgetésünket a friss apuka, aki nem zárta ki, hogy a jövőben, akár pályafutása befejezése után, amikor már több szabadideje lesz, egyszer ellátogasson Felvidékre, hogy megnézze hol is gyökereznek a családi vonalai.

A cikk eredetileg 2020. februárjában jelent meg a Felvidéksport.hu oldalon.