Szembejött a realitás az angolok ellen

A magyar labdarúgó-válogatott 4-0-ra kikapott csütörtökön a nyári Európa-bajnokságon döntős angol csapattól a Puskás Arénában, ezzel a negyedik fordulóban elszenvedte első vereségét a 2022-es katari világbajnokság európai selejtezősorozatában.

A fenti mondat az MTI tudósításából való, amely így folytatódik: Az angolok százszázalékos teljesítménnyel vezetik a csoportot, a magyarok jelenleg a harmadik helyen állnak a lengyelek mögött.

Ez a teljes realitás a csoport erősorrendjét, a válogatottak képességeit nézve. Ha viszont azt nézzük, hogy ugyan annyi pontunk van, mint Lewandowskiéknak, akkor azt mondhatjuk, hogy egy kicsit erőn felül is teljesítünk.

Persze mi is gyakran elsütöttük a mondatokat, hogy: Ha legyőztük a vb-ezüstérmes horvátokat és döntetlent játszottunk a világbajnokkal, akkor… Viszont mindig mosolyogva néztünk össze ilyenkor, tudván, hogy a szívünk mélyén szeretnénk folytatni a frázist, de annyit konyítunk azért a focihoz, hogy tudjuk nem tartunk itt.

Az angolok ellen úgy éreztem jót is tenne a közvéleménynek, ha kapnánk egy pofont. Nagyon reméltem azonban, hogy nem így lesz. Persze utólag okoskodva kisebbre gondoltam, de ésszerűen nézve még hazai pályán is hatalmas bravúr lett volna a pontszerzés.

Hogy miért éreztem ezt? Mert sokan elhitték a fentebb írt horvátos, franciás mondatot. Máshogy pedig nem lehet itt rendet tenni a közvélemény fejében. Ebben pedig hatalmas szerepe van a sajtónak is.

Az angolok okosan játszottak. Vélhetően kielemezték az Eb-n mutatott játékunkat, aminek meg is lett az eredménye. Be kell látni, hogy amíg roppant lelkes és szorgalmas középpályánkon Schäfer András hétvégente nem a Chelsea vagy a West Ham középpályásaival méri össze erejét, hanem a garamszentkereszti Pohronie játékosai ellen küzd, vagy amíg Kleinheisler László a kaproncai Slaven Belupo ellen játszik a Manchester City és a Leeds helyett, addig tartósan nem tudnak európai szinten meghatározó szerepet nyújtani. Egy-egy meccsen persze kijön nekik a lépés, de huzamosabb ideig nem ehhez vannak szokva. Főleg fejben nem, de persze fizikálisan sem lehetnek azon a szinten.

Az összehasonlítást sokáig lehetne folytatni, de a lényeg: A fiúk megtették ami tőlük telt, Gulácsitól, Bollán és Szoboszlain át egészen Szalai Ádámig. Csütörtök este viszont ez csak ennyire volt elég a világ egyik legjobb képességű csapata ellen. A magyar válogatott most is küzdött és hajtott, de nekünk nem az angolokat kell megverni ebben a csoportban. Kötelezően hozni kell San Marino, Andorra és Albánia ellen a pontokat, amihez szintén nem voltunk hozzászókva jó néhány évig, és a hazai X után meg kell próbálni a lehetetlen Lengyelországban. Ha ott is kiadnak magukból mindent a játékosaink, akkor pedig bármilyen eredmény születhet, akkor is büszkének kell rájuk lennünk.

Hajrá, magyarok!

Világbajnoki selejtező, I-csoport, 4. forduló:

Magyarország-Anglia 0-4 (0-0)
Puskás Aréna, 58 287 néző v.: Cüneyt Cakir (török)
Gólszerzők: Sterling (55.), Kane (63.), Maguire (69.), Rice (87.)
Sárga lap: Bolla (35.), Orbán (58.), illetve Rice (54.), Sterling (56.)

Magyarország: Gulácsi Péter – Bolla Bendegúz (Varga Kevin, 70.), Kecskés Ákos, Willi Orbán, Szalai Attila, Fiola Attila – Schäfer András, Kleinheisler László (Gazdag Dániel, 82.) – Szoboszlai Dominik, Sallai Roland (Sallói Dániel, 66.) – Szalai Ádám
Anglia: Jordan Pickford – Kyle Walker, John Stones, Harry Maguire, Luke Shaw – Kalvin Phillips, Declan Rice (Jordan Henderson, 88.) – Raheem Sterling, Mason Mount (Jesse Lingard, 85.), Jack Grealish (Bukayo Saka, 88.) – Harry Kane