Adrián Guľa a cserék különbözőségéről és Kalmár Zsoltról

Az eddigieknél is komolyabb téttel bíró DAC-Slovanra készülünk. A klub a mérkőzés előtt sajtótájékoztatót tartott, ennek legérdekesebb kérdését és válaszát dolgozzuk fel.

Az eseményt érdemes visszanézni, hiszen például Kalmártól elhangzott, hogy ha kell a vérüket adják a győzelemért, Jan Van Daele sportigazgató pedig elmondta, hogy a Világi-éra legfontosabb mérkőzése következik. Adrián Guľa a szokásos formáját hozva jókedvűen és bőven válaszolt a sajtó képviselőinek. Éppen hozzá irányult az egyik szlovák újságíró kérdése. Ezt és a választ is igyekszünk pontosan visszaidézni:

Újságíró: Nemrég azt hiszem Mikel Arteta volt, aki azt mondta, hogy a játékosokat, akik a cserepadról állnak be nem tartaléknak kéne nevezni, hiszen ez akár lealacsonyító is lehet. A csapatokban a posztok akár duplán, van amikor háromszorosan is be vannak töltve. Erre ráépítették, hogy az elmélet hasonló, mint a baseballban, ahol vannak akik elkezdik és vannak akik befejezik a meccset. Ebből a szempontból hogyan látod Kalmár Zsoltot, aki néha ott van a kezdőben, néha viszont a kispadról küldöd játékba? Mit gondolsz róla és akár hogyan gondolkozol vele kapcsolatban a vasárnapi meccsre?

Guľa: Azt szeretnéd tudni… (nevet) Először kezdeném azzal, hogy a baseballhoz egyáltalán nem értek. Nekem ez a véremben van, talán Mikel Arteta is cserejátékos volt, ezért mondja ezt. Ez fontos, mert itt-ott én is voltam tartalék és nem akarom, hogy a játékosok úgy éljék ezt meg, mint anno én, vagy az én haverjaim, csapattársaim. Úgy élek, hogy azok a játékosok, akik befejezik a mérkőzést nem tartalékok, vagy potlékok. Ez nem a hét, a hónap kérdése vagy az év kérdése, hosszú ideje így látom. Méginkább megéltem ezt a válogatottnál, hiszen kiválogatod a játékosokat és utána a kispadon hagyod őket… Ők nem tartalékok, hanem számomra nagyon fontos játékosok, akik számottevően tudnak segíteni a csapatnak.

Ez nem az én asztalom, de talán statisztikailag is megmutatkozott, hogy ebben nagyon erősek voltunk és remélem, hogy ez így is marad. Ahogy Jan is elmondta, nem akartam belemenni, hogy sikerült idehoznunk nagyon érdekes játékosokat, mint Riszvanisz vagy Káčer és visszatért Zsolti. Nem szabad elfeledkezni róla, hogy másfél évig nem játszott. Nagy elvárások nyomják a vállát, mindenki olyan kiemelkedő formában látná őt, mint amilyenben a sérülése előtt volt. Most is libabőrös lettem ahogy erről beszélek, hiszen visszatért és ezért mindent megtett, ahogy az erőnléti edzők, a fiziterapeuták, az egész stáb is dolgozott ezért. Visszatérni egy dolog, de visszatérni arra a szintre, ahol volt akkor, az nem megy egyik napról a másikra. Ő egy kiemelkedő játékos számunkra, nekem személy szerint is. Még ellenfélként is mindig gólt lőtt a csapatomnak, vagy legalább gólpasszt adott. Köszi szépen (mosoly).

Amikor a válogatottnál dolgoztam és jártam Dunaszerdahelyre meccseket nézni, mindig azt éreztem, hogy egy ilyen típusú játékost, játékosokat szerenék edzeni. Akik magukra vállalják a felelősséget a kulcspillanatokban és ez benne megvan.

A legfontosabb nekünk, a csapatnak, hogy ezeket a tulajdonságokat méginkább ki tudjuk belőle hozni, hogy minél gyakrabban megmutassa ezen képességeit. De megteszi már most is. Amikor arra volt szükségünk, hogy a meccs végén segítsen, akkor ezekre a szakaszokra állt be. Nagyon sok szögből nézhetjük ezt. Nekem a foci nem arról szól ki kezdő és ki áll be. Nagyon örülök, hogy erről beszélünk és nem csak Szlovákiában, hanem híres edzők is felvetik ezt. Nagyon fontos, hogy az edző milyen okból cserél és milyen okból állítja fel úgy a kezdőcsapatot, ahogy. Ha egy jó csapatnál dolgozol, mint amilyen a DAC, akkor jó játékosaid is vannak. Ez alapján kell összeállítani a kezdőt, de nem csak azt kell nézni ki a jó, hanem, hogy milyen az ellenfél, milyen a taktika, milyen állapotban van a játékos fizikálisan, egészségügyileg, hogyan állnak a lapokkal.

Amikor Nyonban voltam egy képzésen, Gareth Southgate (az angol válogatott szövetségi kapitánya – szerk.) készített nekünk egy prezentációt, amelyben benne volt, hogy minimum 15-féle cserét különböztethetünk meg. 15 ok, hogy miért cserélünk le egy játékost.

Szlovákiában egyet ismerünk, azt hogy gyenge, hogy „csetlik-botlik”. Gyerekkortól ezt tanítjuk, hogy aki lemegy az rossz, gyenge, és belenyomjuk a gyerekekbe, hogy te gyenge vagy, mert lehoznak a pályáról és aki bemegy az még gyengébb, mert nem került a kezdőbe.

Ezt mi építjük fel a gyerekekben és én ezt próbálom szétverni. Szerencsém van, hogy felnőtt csapatnál dolgozok és próbálom ezt kitörölni a fejekből azzal is, hogy beszélek róla.

Visszatérve Zsoltihoz, mi mérlegeltük, hogy mi a legjobb a klubnak, mi a legjobb az adott pillanatban a csapatnak. Első a klub, a csapat és után jön az egyén. Annak ellenére, hogy ő egy kiemelkeőd játékos, megértette, hogy ekkor vagy akkor arra van szükségünk, hogy a meccs folyamán jöjjön be. Volt amikor gondoltuk, hogy 60 percre jó, akkor annyira, ha úgy voltunk vele, hogy 30 percre, a végjátékra, akkor úgy. Például Trencsénben, ahol eldöntötte nekünk a meccset és négy gólt lőttünk miután feljött a pályára. Eldöntötte így a meccset Besztercebányán, Aranyosmaróton, és még máskor is.

Sok információ van a birtokunkban és ezek alapján döntünk. Nem tudom, hogy helyesen vagy helytelenül teszem-e ezt, de én szívesen beszélgetek velük erről és szívesen elmagyarázom nekik a helyzetet. Persze nem érzem magam mindig kényelmesen, hiszen egy csúcsjátékost, a csapatkapitányt a kispadon hagyni, az nem egyszerű, nem kényelmes, de ez része a munkámnak. Én örülök, hogy mindenről tudunk beszélgetni és így veszem Kalmárt is. Ha a csapatnak szüksége lesz rá, mindig játszani fog.

Hiszek azokban a játékosokban akikre az elejétől számítok és hiszek azokban is, akik a végén lesznek a pályán. Ha pedig arra lesz szükség, hogy a végén segítsen, mert van ennek valami oka, lehet ez akár betegség, sérülés, visszatérés a sérülés után, három meccs egymás után, műfüves pálya, ami katasztrofális, mint például Trencsénben, akkor így lesz. Ha ezeket a tényezőket összerakjuk, és a játékosnak megadjuk a tiszteletet, akkor a játékos segíteni fog, ahogy Zsolti is teszi, nem csak az elejétől, de akár a végén is. Én így látom. Nem kevesebb ő a szememben, ha a végére jön be és eldönti a meccset, de ha nem is övé a döntés, nem kevesebb és nem csökken az ő szerepe a klubon belül.