A futball hazatért!

A szurkolói zónában tekintettük meg szlovák-spanyol összecsapást, valamint a várva várt német-magyar mérkőzést. Ahogy megérkeztünk a Hősök terére a francia szurkolótábor látványa és hangja fogadott minket – nyilván megihlette őket a hazai tábor menetelése, így ők is magánakcióba kezdtek.

Hangulat

Felcsendült pár francia nóta, valamint a himnuszuk is. Pár száz méterrel arrébb egy kisebb csoport francia énekére lettünk figyelmesek. Nem hittünk a fülünknek a „Ria, Ria, Hungária!” rigmust kántálták! A kisebb sokkból felébredve hatalmas mosolyt csalt az arcunkra és nagyon megörültünk, hogy a futball ilyen csodálatos dolgokra képes. A szurkolói zónába való bejutás után a büfék felé vettük az irányt: a mögöttünk sorban álló franciák újonnan a magyar focit éltették, dicsérték a várost, a szurkolókat és a nemzeti csapatunkat. A srácok nem bírtak betelni a stadionban lévő hangulattal. Megjegyezném, a talpig francia színekben pompázó közösség tagjain megtalálható volt a piros-fehér-zöld zászló is! Több esetben is az alkarjuk volt kifestve magyar színekkel, amit büszkén mutogattak.

A szlovák-spanyol találkozót követően elkezdtek özönleni az emberek a szurkolói zónába. Az ügyességi játékon megszerzett tapsrudakat odaajándékoztuk egy 5-tagú családnak, (anyuka, apuka és 3 gyermekük) akik nagyon örültek az ajándékoknak.

A hangulatért Náksi Attila felelt a jobbnál-jobb mixeivel, valamint az ELTE Cheerleader csapata mutatott be fantasztikus produkciót.

21:00 – Elérkezett a várva várt müncheni mérkőzés

Felcsendült a Himnuszunk, amit felfokozott hangulatban énekeltek honfitársaink. A jól védekező csapatunkat, nem bírta feltörni a német támadósor, majd jött a csoda. SZALAI ÁDÁM! Ó kapitány, kapitányunk! Repkedtek a poharak, az emberek egymás nyakában… Fel sem fogtuk, de félidei állásnál 0-1 állt az eredményjelző táblán.

1-1-nél már más volt a helyzet, de szemünkben még ott csillogott a remény, a játékosaink szemében, pedig a harc és a küzdeni akarás látszódott, hajtotta őket a vágy, hogy ott legyünk Európa legjobb 16 csapata között. Ezek után nem is következhetett más, mint az azonnali válasz a német találatra. Szalai Ádám fantasztikusan szöktette Schäfer Andrást, aki köszönte szépen a lehetőséget és a kapuba bólintott az érkező Neuer mellett.

Újra extázisban volt a magyar szurkolói tábor! A meccs végét követeltük, azonnal! Nagyon lassan peregtek a másodpercek, de a pályán lévő játékosaink nem inogtak meg, küzdöttek, hajtottak. Az utolsó negyedórában kezdett fáradni a csapat, de tudtuk, hogy ilyen intenzitással nem lehet lehozni 90 percet. Aztán jött a fránya 84. perc és a megpattanó labda, majd Karaszjov hármas sípszója. 2-2…

Pár percig csalódottság látszódott az emberek arcán, arcukat tenyerükbe rejtették, így próbálták feldolgozni a drámát. Rövid idő után ráébredtek az emberek, hogy nem szabad csalódásként megélni a müncheni 2-2-őt. Kérem szépen a Rossi-csapat tisztesen helyt állt egy nemzetközi tornán, ahol a „halálcsoportban” pontokat loptunk a vb-címvédő franciáktól, valamint 2016 vb-győztesétől. Újra felkerültünk Európa térképére. A futball hazatért! Köszönjük a csodálatos pillanatokat a válogatottnak, Rossi mester, a stábtagoknak és mindenkinek aki kivette a részét a szurkolásból.