Vlček Erik: Ez a bronzérem szinte egy arannyal ér fel

Fotó: Martin Kučera; facebook.com/martin.kucera.77920
A tízszeres világ és tizenegyszeres Európa-bajnok Vlček Erik 2020 márciusának végén szenvedett sípcsonttörést. Az akkor még „csak” ötszörös olimpikon és társai kéthetes karanténjuk utolsó napját töltötték, amikor egy lábteniszmeccs közben megtörtént a baj.
A sportolók az után kerültek karanténba, hogy visszatértek amerikai edzőtáborukból. A koronavírus terjedésének első szakaszában ebben az esetben mindenkire vonatkoztak az elzárási előírások. Mivel azonban a csapat már akkor is az olimpiára készült, fontos volt, hogy ne essenek ki teljesen az edzésből. A körülmények pedig ha nem is tökéletesek, de jók voltak a komáromi csónakházban, így a kajakosok itt töltötték mindennapjaikat.
Vlčeket három órán keresztül műtötték Dunaszerdahelyen, ahol kapott a törött lábába nyolc csavart, valamint helyretették a meniszkuszát és az elszakadt szalagokat is. A visszatérés viszont jól sikerült, de csak nagyon kemény csaták után tudott visszakerülni a négyesbe. Ott a virti Botek Ádám, a pozsonyi Samuel Baláž és a nyitranováki Denis Myšák mellé keresték a negyedik tagot. Végül a komáromi kajakos két különversenyen megelőzve a somorjai Zalka Csabát, beülhetett a hajóba.

Tokióban a szlovákiai kajaknégyes ötszáz méteren bronzérmet szerzett. A hazatérő sportolókat, edzőiket és gyúrójukat Komáromban a Klapka téren köszöntötték hétfőn. Az esemény végén, bő másfél órányi autogramosztás és fényképezkedés után kérdeztem az immár hatszoros olimpiai résztvevő, kétszeres ezüst- és kétszeres bronzérmes, idén decemberben a negyvenedik születésnapját ünneplő Vlček Eriket.
Az ominózus lábteniszmeccs után gondoltad volna, hogy 2021-ben olimpiai bronzérmesként fognak ünnepelni a szülővárosodban?
Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolog onnan visszajönni, de nem adtam fel. Mindig az volt a célom, hogy kijussak erre az olimpiára és érmet szerezzek. Tudtam, hogy csak be kell kerülni a négyesbe és akkor megvan rá az esély. Hála Istennek, ez jól sikerült.
Nem volt egyszerű bekerülnöd. Zalka Csabát kellett legyőznöd két 400 méteres futamban, hogy ott lehess a csapathajóban.
Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, mert Csabival ismerjük egymást. Tudtam, hogy kemény lesz ellene versenyezni. Nagyon kis különbségek döntöttek arról, hogy én ülhettem a négyesbe és nem ő. Így jött ki, és nyilván én örülök, de a másik oldalról nézve viszont sajnálom a versenytársamat is.
Az ezer métert az idei olimpián az ötszázas váltotta a négyeseknél. Okozott nehézséget, hogy át kellett állni a rövidebb távra?
Ott volt a fejemben, hogy máshogy kell hozzáállni az edzésekhez és, hogy nem lesz könnyű. Nem volt mit veszítenem a felkészülés alatt, beleadtam mindent és szerencsére jó döntéseket hoztunk.
Teljesen más körülmények vártak kint rátok, mint az előző öt olimpián. Hogyan tudtatok alkalmazkodni a feltételekhez?
Fel voltunk készülve mindenre. Úgy mentünk az olimpiára, hogy minden alaposan el volt tervezve. Követtük azt, amit itthon leírtunk és hála Istennek nem volt semmi komplikáció. Nem lett senki beteg, úgyhogy nem kellett semmi különleges eseményre reagálnunk. Szerencsések is voltunk, hogy elkerültek minket az ilyen nehézségek.
Tízszeres világbajnok, tizenegyszeres Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes vagy. Elégedett vagy ha az éremkollekciódra nézel?
Nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen karrierem van és már négy olimpiai érmem is van otthon. Tudom, hogy az olimpiai arany mondjuk úgy hiányzik, de most ez nem számít. Örülök, hogy most harmadikok lettünk. Ez a bronzérem szinte egy arannyal ér fel.
Ugyan már nem tartozol a fiatal versenyzők közé, de adja magát a kérdés: A következő olimpia csak három év múlva lesz, készülsz még Párizsba?
Negyven éves vagyok, így mindig nehezebb és nehezebb kijutnom. Most is nagyon nehéz volt. Nem biztos, hogy sikerülne, ha most azt mondanám, hogy igen, csak három év és szeretnék felkészülni. Most már csak évről évre fogok tervezni és meglátjuk, hogy milyen messzire fogok még eljutni.