Együtt sikerült
A portugálok elleni mérkőzés előtt is nagyon bizakodó voltam és a 84. percig állítottam is, hogy nyerünk. A szombati nap reggelén viszont valóban éreztem, hogy itt valami más lesz.
Már ébredés után mondtam a barátoknak, hogy nagyon jó érzésem van. A kiadós reggeli és a vonuláshoz szükséges ásványvizek beszerzése után indultunk útnak. Bár hatalmas meleget jósoltak, úgy éreztük, hogy egy célzóvíz segíthet, így végül egy koccintás után léptünk ki az ajtón. A villamosút után a földalattinál állt össze 4 fős különítményünk.
Itt már nem csak mi voltunk, akik meccsre igyekeztünk, de egyre több franciával is találkoztunk. A Hősök terén sikerült beszereznünk Carpathian Brigade pólóit, lett sálunk is, így teljes fegyverzetben vártuk a vonulást. Egy TV-csatornának elmondtam, amit kedd este óta vallottam: „Miért vertük volna meg az Európa-bajnokot, ha legyőzhetjük a világbajnokot?”. A családban már megkaptam a „legoptimistább szurkoló” bélyeget is. De sokan hittünk a sikerben, mert tudtuk, hogy csak együtt sikerülhet.
Pazar hangulat
A vonulás remek volt most is. Ugyan a hatalmas meleg nehezítette a dolgunkat, de így is remekeltünk már a Puskás Aréna előtt is. Utólag bevallom, kicsit tartalékoltunk mind a négyen, hogy a lelátón tudjuk kiadni magunkból a maximumot. Írhatnám úgy is, hogy időzítettük a csúcsformát. Bent sikerült gyorsan beszereznünk a szükséges mennyiségű sört és vizet, így ebből a szempontból nyugodtan vártuk a meccset. Ekkor is mondtam a srácoknak, hogy nagyon jó érzésem van. A Himnusznál pedig folytak is a könnyeim. Hál Istennek nem utoljára.
Egy-két szép francia lehetőség után viszont kissé megijedtünk. No nem Pogbától vagy Kantétól, hanem attól, hogy elvesztettük a Kapitányunkat. Szalai Ádámot sajnos le kellett cserélni. A karszalag viszont jó helyre került. Gulácsi hozta azt, amiért mindenki szereti, sőt talán még annál is többet tett. Járt is neki párszor az éltetés.
Az első félidő hosszabbításában visszakaptuk azt, amit Schön megindulása után elvettek tőlünk. Fiola!!! Hihetetlen volt. Nem tudom szavakba önteni amit ott éreztünk. Azt hiszem mindent elmond, hogy Hajdú B. István is néhány örök klasszikussá váló mondat után nem jutott tovább az „Áááááááá! Óoóoóóóóó! Úúúúúúúú!”-nál. Sírtunk újra. Leírhatatlan… és ezt már nem veszi el tőlünk senki.
A szünet után tartottunk tőle, hogy be-be fognak szorítani minket Mbappéék. De végül nem volt akkora a nyomás, mint vártuk. Jók voltunk. A srácok is a pályán, a szakmai stáb a kispadnál, és mi is a lelátón. Amikor a három szereplőből egy esetleg kicsit visszaesett, jött a másik kettő és újra felemelte.
A második félidőből nyilván nem az egyenlítő gól az, amire leginkább emlékszek. Hanem az, amikor Schäfer, a mi kis „szerdahelyi” Andrisunk, egy esernyőcsellel, egy átemeléssel próbált elmenni Varane mellett. A DAC középpályása a Real védője ellen. Egy magyar egy francia mellett. Hát micsoda önbizalmat öntött Rossi mester és a stábja ezekbe a srácokba, hogy ezt meg merjék csinálni? Sosem felejtem el azt a mozdulatot.
Legyőztük a franciákat 1:1-re
A lefújás utáni percek újra lenyűgözőek voltak. Azon meg sem lepődünk, hogy az örökké mosolygós, csupaszív Sigér Dávid zászlóval a hátán ünnepelt, de a visszafogottabb habitusú Gulácsi is velünk őrjöngött, Fiola a családjával pityergett és folytathatnánk a sort… Egy valaki hiányzott csupán. Nagy kár, hogy Szalai Ádám ezt nem élhette át. Na de majd a továbbjutáskor!
A legvégén zúgott a „Mindent bele!”, hiszen Münchenben is nagyot kell alakítani.
Miután leballagtunk a lelátóról jött egy negyedóra fűben fekvés, mert bizony mi is alaposan elfáradtunk. Mindenki kiadta magából a maximum a pályán, a kispadoknál és a lelátón is. Együtt sikerült. Szerdán pedig együtt sikerülhet!
Hajrá, magyarok!
Európa-bajnokság, F-csoport, 2. forduló:
Magyarország-Franciaország 1-1 (1-0)
Budapest, Puskás Aréna, 55 998 néző, v.: Michael Oliver (angol)
Gólszerzők: Fiola (45+2.), illetve Griezmann (66.)
Sárga lap: Botka (52.), illetve Pavard (10.)
Magyarország: Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai A. – Nagy Á. – Nego, Kleinheisler (Lovrencsics, 84.), Schäfer (Cseri, 75.), Fiola – Szalai Á. (Nikolics, 26.), Sallai
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, Digne – Kanté, Pogba (Tolisso, 76.), Rabiot (Dembélé, 57.; Lemar, 87.) – Griezmann, Benzema (Giroud, 76.), Mbappé
