Ilyen volt a Felvidék Szépe 2017-es döntője
A 2017-es évben is volt szerencsém részt venni régiónk legnagyobb szépségversenyén, a Felvidék Szépe döntőjén. Következzen idén is egy szubjektív értékelés a sportriporter szemével. Egy rossz hírem viszont idén is van, ez sem lett rövid!
Az idei évben is sikerült megkapni a két jegyet a döntőre, így nem volt kérdés, hogy Nemeshodoson is jelen leszek. Végül hárman indultunk útnak, hogy megnézzük a rendhagyó, szabadtéri szépségversenyt.
A helyszínen a tavalyi csinos hoszteszlányok helyett a legszebb 2016-os udvarhölgy várta a jegysátorhoz érkezőket. A PRESS-kártya gyorsan a nyakunkba került, így a bejutás kellemes és zökkenőmentes volt. Míg harmadik útitársam megvásárolta a jegyét, csupán azon gondolkodtam, hogy ha minden évben emelik a fogadtatás színvonalát a szervezők, akkor jövőre talán valamelyik királynő fogad-e majd minket?
A helyszínre belépve először felmértük a terepet. A lakoma szó sokat sejtetett a rendezvény nevében, így a kajás helyek felé vettük az irányt. A klasszikus sültkolbász, sült hús féle menüt találtuk, amivel meg is voltunk elégedve, bár a név miatt azért vártam volna minimum egy nyárson forgó kismalacot. Ami a kiszolgálást illeti, nehézkesen mentek a dolgok. Pár perc sorban állás után az előttünk fizetőknek köszönhetően megtudtuk, hogy kártyás rendszer működik itt is, így visszaindultunk a bejárat felé. Miután megszereztük és feltöltöttük a jól kinéző kis fizetőeszközünket, visszatértünk. A pultnál elég körülményesen ment az ételosztás, pedig nem kértünk túl nehezet. Sült husi, krumpli, csalamádé, két sültkolbász, mustár, kenyér illetve innivaló. A kiskofola kérésre, a „nem lehet inkább nagy?” kérdést kaptuk válaszként, amire meglepetésünkben nem nagyon tudtunk frappánsan válaszolni. A fizetésnél végül jól zártunk, és az enyhén hűvös kolbászt is elfogyasztottuk a fedett sátor alatt. Itt szúrtuk ki mellékesen azt a Chill out pultot/bárt, ahol nem láttunk ülőhelyet.
Apropó fedett. Sporteseményeken szocializálódva médiásként talán idén is a tavalyihoz hasonló helyet vártam, de végül nem bántam, hogy nem a fedetlen VIP helyek környékére kerültünk (persze fotózni oda mentem a kis nyakbaakasztómmal ahová akartam). Elfoglaltunk ugyanis egy sörpadot a sátor alatt. A kezdés időpontjáról ellentmondásos híreket kaptunk még a helyszínen is, de utolsó olvasott információnk a 20:30 volt. Ennek megfelelően 20:35-kor még öt perc türelmet kértek tőlünk, ezt körülbelül tartották is, így az előző évhez képest focis zsargonnal élve: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen!
Magáról a műsorvezetésről nem szeretnék sokat írni. Mivel már Kasza Tibi személyével sem voltam kibékülve, így nem lepett meg, hogy helyenként az olvasással is volt probléma, de, hogy a súgókártyákat is lent felejtette, azért picit sok volt. Néhol szerintem nem odaillő megjegyzéseit nem részletezném, de egy, számomra is jól hangzó poénját kiemelném. Az enyhe esőben az egyik felvonulásnál sikerült ezt a mondatot (vagy valami nagyon hasonlót) elkövetnie: „Jöjjön akitől nem áll távol a locsolkodás, Húsvéth Kata.”
A lányok az első körben csinos koktélruhában jelentek meg a színpadon, és bár az erős szél vélhetően nem könnyítette meg a magassarkúban történő járásukat, magabiztosan mozogtak. A légmozgásnak köszönhetően viszont nem volt szükség a ventillátorokra, úgy fújta a szél a hajukat, hogy azt még a Tankcsapda frontembere, Lukács László is megirigyelte volna. A színpadra ekkor egy gyönyörű estélyiben fellépett az előző év királynője Kovacsics Karmen is, aki bizony az idei mezőnyben is megállta volna a helyét.
A második tour (a szépségversenyeket figyelve már az ilyen kifejezéseket is használom a tilos felszabadítás vagy a belemenés mellett) során a nemzeti ihletésű ruhák kerültek felkonferálásra. Úgy sejtettük leginkább a népviselethez lesznek majd hasonlóak az öltözékek. Nem tévedtünk olyan nagyot. A hölgyek előtt egy páros néptánc produkció következett, amelynek még a zenéje is remek volt, mindenkinek tetszett, de talán egy kicsit pörgősebb muzsika is belefért volna. A döntősök a Kokafashion ruháit viselték. A színpad mellett sorakozó lányok egyikén először merésznek tűnt az igazán mini bőrhatású szoknya, a fénybe érkezve viszont már eloszlottak a kételyeim. Ezek a ruhák is csinosak voltak, az előbb említett fekete szerelés is a megfelelő mértékben volt merész.
Ezekben a pillanatokban már eleredt az eső is, a VIP részből folyamatosan szivárogtak át az emberek a sátor alá, de nyíltak az esernyők is a zsűri helyeinél. Amit viszont ki kell emelni, hogy bár a szervezők számításait keresztülhúzta az időjárás, azt azért sikerült elintézniük, hogy a villámok a zenék ritmusára jelenjenek meg az égbolton.
A felvonulások között természetesen idén is láttunk kis videókat a felkészülésről. Bár volt, ami némán indult, a Miss Bikini választásról készült felvétel mindhármunk tetszését elnyerte, hiszen a lányok ekkor smink nélkül (vagy kevés sminkben) jelentek meg. Így látszódtak köztük igazán a természetes szépségek is.
A harmadik kör felkonferálása során előkerültek a sportos, focis jelzők. Ezek után az első pillanatban kicsit csalódva hallgattam a zenét, de a lányok szerelése elterelte a figyelmem erről. Az autómosásról ismert, meglehetősen sokat sejtető rövidnadrágok a sárga sportszárakkal (a fociban kevésbé jártasak kedvéért: térdzokni) igazán kiemelték a nőies idomokat. Miután a koreográfia elkezdődött, a zenét is elfogadtam, mivel a közönség ütemes tapsa is fokozta a hangulatot. Talán célszerű lett volna a királynő-jelöltek helyét variálni ekkor is, hogy a hátsó sorba kényszerülő, de jó mozgású udvarhölgy is megmutassa tudását, és az elöl ugráló párjáról elterelje a figyelmet. Azt viszont mindenképpen ki kell emelni, hogy a csajok előtt táncoló kis srác vitte a prímet a produkció során, mellé viszont a Miss Talent győztese azért fel tudott zárkózni mozgásával. A mosolyom ellenben igazán akkor lett fülig érő, amikor a felkonf alatt általunk várt zeneszám is megszólalt. Ahogy korábban is írtam, ekkor több száz ember remélte, hogy az éjjel soha nem érhet véget!
Miután kiürült a színpad, a főszponzor a Dunaauto műhelyében készült videót vetítették le nekünk, ami szintén jól sikerült, jó volt a zeneválasztás alatta. A lányok aranyosan mutogattak az autó motorjára, amikor barátomtól érkezett a hozzászólás: „ezt sem tudom mi, na meg ezt sem”. Ez számomra tovább emelte a képkockák aranyos varázsát.
A negyedik sorozatban a tüll szoknyák és a kishölgyek voltak azok, akik elvarázsolhatták a közönséget. Az előző év egyik legjobb húzása volt a fiatalabb generáció színpadra hozása, ami hála Istennek, vagy inkább a szervezőknek, idén sem maradt el. Csakhogy ekkor már mindenki a bikinis kört várta, ami el is jött.
A lányok a fotózásokról ismert kétrészes fürdőruhákban érkeztek a reflektorfénybe. A hideg és az eső sem tudta ekkor tönkretenni a Relleciga Europe – Bikini & Swimwear és a szépségek közös kompozícióját. Pazar pár percnek voltunk a tanúi ekkor. Kivéve a végén, amikor kisebb zavart éreztünk az erőben. A koreográfiákba persze csúsztak kisebb hibák, ekkor viszont előjött egy nagyobb is, ami talán annak lehetett a következménye, hogy információim szerint nem volt mindenki folyamatosan jelen a próbák során. Végül a lányok bánatunkra lementek a színpadról, így nem csodálhattuk őket tovább.
A végéhez közeledve a döntősök estélyiben érkeztek vissza, amiben idén is királynőhöz méltóan festettek. A felvonulás után következett az eredményhirdetés. Természetesen idén is megvoltak a saját favoritjaim, továbbá volt még két hölgy, akinek esetében éreztem, hogy kapnak majd szalagot, hiszen roppant csinosak voltak, még ha az én versenyemet nem is ők nyerték volna. Az izgalmakat idén nem fokozták annyira a kiértékelők, mint egy éve. Gyanítom ebbe a hideg is közrejátszott.
A Miss Sport címnél ezúttal is a felkészülés során nyújtott teljesítmény volt a döntő. Az egyik szalagos megérzésem pedig már be is jött, a győztes Mikó Rita lett. A Miss Bikini címnél Rapács Grétát szólították előre, majd a Miss Face győztese, Szabó Flóri kapta meg szalagját. A Miss Talent címnél az idei évben is elfért volna egy fél mondat a győztes, Bukovics Evelin produkciójára utalva, de ez sajnos ezúttal is elmaradt. (Hangjával és énektudásával/Táncával/Festményével elbűvölte a zsűrit, így a Miss Talent cím győztese nem más, mint …) Mivel viszont a táncos produkciók során Evelin kiemelkedett a mezőnyből, gyanítható volt, hogy hasonló performansszal nyerhetett. Idén kihirdetésre került a Miss Charity cím is, ahol a papírforma igazolódott azzal, hogy a párkányi speciális iskolának segítő Žáčik Nikoletta győzött.
Az utolsó két „kisebb” szalagot a közönségszavazások győztesei kapták. A Miss Regioport címet a komáromi Kiss Enikő, a Miss Dunaauto címet pedig a füleki Szvorák Lilla kapta. Ekkor megnyugodtam, hiszen a közönség is a személyes kedvenceimet értékelte a legjobbnak.
A végső három kihívásánál először a 2. udvarhölgyet hirdették ki. A harmadik legszebbnek választott, az egyébként hangos szurkolótáborral rendelkező, Szvorák Lilla lett. A környékbéli lányok szintén élénk rajongókkal rendelkeztek, az ő esetében viszont Fülekről kellett utazni a hozzátartozóknak, hogy lássák kedvencüket. Az 1. udvarhölgy címét Rapács Gréta kapta. Vélhetően az előző évben szerzett tapasztalata járulhatott hozzá a sikeréhez, bár személy szerint nem értek egyet, a „már másodszor indul, akkor megérdemli a helyezést” nézetekkel.
A királynő kihirdetése előtt egy favorit és a két „megérzésem” is ott volt még a lehetséges megoldások között. Végül útitársam kedvence (már csak az egyik videóban megjelent hajkoronája miatt is) és az egyik „megérzésem” győzött. A Felvidék Szépe Királynője Kurucz Klaudia! Jött az ilyenkor szokásos koronaátadás, a majdnem koronaleesés (de idén is éberek voltak a lányok és elkapták), jött a sírás. Elsőként a második udvarhölgy kapott virágot a közönség soraiból, majd a győzteshez érkeztek a gratulálók, és lassan véget ér az esemény e része.
Tavalyi cikkem végéhez érve ezt írtam: „Bár egyikünk sem volt még szépségversenyen, ilyen szempontból nincs viszonyítási alap, de nekünk tetszett.” Nos, idén már volt mihez hasonlítani és talán éppen ez miatt kap eggyel rosszabb értékelést nálam a 2017-es finálé. Így van ez annak ellenére, hogy rengeteg, talán minden eddiginél több munka lehetett a szervezéssel és a királynő-jelöltek felkészítésével is, ami a korábbiakhoz képest például a csajok magabiztos sétáin is látszott. Nagyon merész húzás volt a szervezők részéről egy kültéri „fesztiválra” vinni az eseményt (ezért le a kalappal előttük), de talán nem kellett volna. Az időjárást nyilván nem lehet befolyásolni, de nem is ezzel volt a legnagyobb baj. 2016-ban elegánsan, egy elegáns helyszínen jelent meg a nagyérdemű. 2017-ben már mi is lazábban érkeztünk, ami elsősorban a helyszínnek és csak másodsorban az előző napi és az aznapra várt nagy melegnek volt köszönhető. A szépségverseny, de legfőképpen a hölgyek viszont megérdemelnék, hogy sokan ne melegítőben, vagy hétköznapi viseletben üljenek a közönség soraiban, valamint tegyék azt valamiféle széken és ne sörpadon. Összességében így volt ez inkább egy soha nem látott profizmussal megszervezett remek ruhákkal tarkított fesztiválos divatbemutató, mint egy ilyen ünnepi alkalomhoz illő színpadi esemény. Fejemből kipattant a gondolat, hogy egy szépségversenyt inkább tudok elképzelni egy bálon, mint egy „nagyszínpadon”. Persze nem azon a fajtán, ahol Kis Grófo szól látástól Mikulásig.
Legutolsó sorban viszont had vonatkoztassak el a tavalyi évtől. Nagyszerű társaság, jó zene, elsőrangú fellépők, szép ruhák, csinos lányok, szép hölgyek… Kell ennél több egy kellemes péntek estéhez? Aligha.
Az idei cikket sem tudom a tavalyinál jobban zárni: „A kitartó olvasók fellélegezhetnek, az élménybeszámoló véget ért. A megnevezés találó, mert valóban egy élmény volt. Végezetül: a lányoknak gratulálok, a szervezőknek pedig köszönöm a meghívást!”
A cikk eredetileg 2017. augusztusában jelent meg a Bumm.sk oldalon.
